it - cz - en - de - eo - fr - es -
pt - nl - rus - jap - cn - bg

Szeretet – egy történet –


Jan és Janina egy ódon kisvárosban élnek egy folyó partján.
Van ott két régi templom és egy ősi híd.
Szeretik a városukat. Sokszor ülnek a folyóparton és gyönyörködnek a hullámok csillogó játékában.
A barátaik is a városban élnek, akikkel néhanapján vidám társaságban találkozgatnak. De a legutóbbi alkalommal árnyék esett a lelkükre. Így történt mindez:
Egy fiatal nő – már régóta ismerték – egész este nagyon nyugodtan üldögélt.
Látszott rajta, hogy szomorú.
Elhagyta a barátja, de ő még mindig nagyon szerette őt.
Ezen Jan és Janina elgondolkodnak.
Mert – és erre még sohasem gondoltak -
lehet, hogy egyszer az ő szerelmüknek is vége szakad.
Ez egyszer tényleg problémává nőtte ki magát.
Mint mindig, amikor gondjuk akad, elmennek egy kis kápolnába a város közepén.
Ott egész nap ég egy gyertya.
Eléülnek és figyelik a gyertyalángot.
Valahogyan majdcsak találnak egy megoldást vagy némi vigaszt.
Ez már többször előfordult velük.
- No, hát hol a baj? – jelenik meg a szemük előtt a bölcs férfi arca.
Rögtön emlékeznek rá. Hát persze, egyszer már találkoztak vele.
Akkor egy padon ült, evett és rájuk várt.
Örülve a viszontlátásnak és ugyanolyan bizalommal mint egykor magyarázza
Janina a bánatukat és félelmüket a szerelmük elvesztéséről.
A bölcs nyugodtan hallgatja.
Ismerem a félelmeteteket és a bánatotokat.
Úgy látom, ez nektek tényleg egy probléma.
A válasz nem könnyű, még nekem sem, de szeretnék segíteni rajtatok.
Meghívlak titeket egy kis vándorlásra a Filozófusok Útján.
Már ismeritek. Tehát holnap reggel 9-kor.
De italt és ennivalót hozzatok magatokkal, egy kicsit elnyúlhat a vándorlás.
Másnap reggel várakozva indulnak útnak és pontosan érkeznek a megbeszélt helyre. A bölcs már várja őket. Csókkal üdvözlik egymást
– majdnem mint a franciáknál -, gondolják. -
Hát akkor, induljunk!
Süt a nap, kék az ég. A völgy másik oldalán van egy régi kastély, amit a turisták szívesen látogatnak. Ezt Jan nem kis büszkeséggel említi meg.

Az út lassan meredekebbé válik – a nap is feljebb kúszik – már megizzadnak.
Tarthatnánk egy kis pihenőt! – véli a bölcs.
Jan és Janina egyetértenek. Esznek és isznak is, majd újra elindulnak. -
Még hosszú út áll előttünk. – szól a bölcs.
Az út szűkebbé válik és egyre meredekebbé.

Egyszer csak hirtelen egy nagy zöld sövény előtt állnak. -
Furcsa, az előbb ez még nem volt itt! – áll meg Jan és Janina csodálkozva. A bölcs azonban tovább halad és int nekik, hogy kövessék. Váratlanul kinyílik a zöld fal. Bátortalanul mennek utána.
A másik oldalon egy sűrű fehér köd fogadja őket, ami azonban lassacskán felszáll. Egy gyönyörű panoráma bontakozik ki előttük.
Egy teljesen más világ tárul eléjük. Zöld gyep, gyönyörű ligetek, tarka virágok – szinte minden ragyog.
Nem messze egy kisebb tavat is látnak.

A tó végénél – ilyet még sohasem láttak – egy gyönyörű,
nagy fehéren csillogó vízesés.
Milliónyi apró vízcsepp hull lebegve a föld felé és mindezek felett egy nagy, világosan ragyogó szivárvány. Tiszta és fényes

Jan és Janina mindenről megfeledkeznek.
Lenyűgözte őket a színeknek ez a csodálatos játéka.

Kisvártatva színes ruhákba öltözött férfiak és nők csoportját fedezik fel. Egy pár kiválik a csoportból, feléjük jön és int, hogy kövessék.
Már látják, az emberek tőlük jobbra és balra – ugyanúgy,
mint ők – szintén a tóhoz igyekeznek.

Gyenge szellő támad és felhangzik egy lágy, de határozott hang. -
Ez a vízesés – a ti időszámításotok szerint – már több millió éves és még – szintén a ti időszámításotok szerint –több millió évig itt is lesz . Miért féltitek hát a szerelmeteket, hiszen az még csak most kezdődött. -
Menjetek a vízhez és igyatok belőle! Ezek a vizek az élet és a szerelem vizei, már örök idők óta itt folynak, mert örökkévalóak és a szerelmetek növekedni és növekedni és növekedni fog.
Újra csend lett.
Jan és Janina isszák és isszák és isszák a vizet, a félelmük minden kottyal csökken, míg végleg el nem tűnik.

Szívüket a BÉKE és a SZERETET csodálatos érzése tölti ki.

Leszáll a köd.

Hirtelen újra a kápolnában, a gyertyaláng előtt vannak.
A bölcs csendben elmegy
de Jan és Janina még maradnak.
A testük és a lelkük gyengéden összeér, a félelmük elmúlt, de a szerelmük megmaradt. Az erősnek és élettelinek tűnik.
Végül is felállnak és mint egy egy álomban hazatérnek.

Néha leülnek a folyópartra és gyönyörködnek
a hullámok és a fények csillogó játékában
és visszagondolnak a csodálatos eseményekre.




Szöveg és képek: Albert Jäger -
Kép a vízesésről: Heidrun Müller
- Fordítás: Brumecz József